Könyves álompasik párbaja 2013 – VIII. Forduló: Ryodan vs Daemon

Mindenki csak egyszer szavazhat! A szavazásokat Július 23-án 23:59-kor lezárjuk!!!

Ryodan vagy Daemon ?

Egyértelmű, hogy Ryodanra kell szavazni!!!

• Innen ismerheted:  Karen Marie Moning: Tündérkrónikák

Ryodan még a legnagyobb Tündérkrónikák rajongók számára is egy  gigantikus talány. A férfi maga az enigma szó definíciója. De az biztos, hogy egyből felülünk a székünkben és kíváncsian, megbabonázva figyeljük az eseményeket, amikor ő feltűnik a színen.

“– Egy pókhálóból talán képes lennél kiverekedni magad, de futóhomoknál ez nem működik. Minél erősebben küzdesz, annál bizonytalanabb a helyzeted. A küzdelem csak közelebb hozza az elkerülhetetlen vereséget. – Engem még soha nem győztek le. Nem is fognak.
– Rowena pókháló volt. – Megérinti az arcom azzal a kezével, amelyikben a kést fogja. Az ezüst alig pár centire csillog a szememtől. – Tudod, mi vagyok.
– Hatalmas púp a hátamon.
– Futóhomok. És te azon táncolsz.”

“A lány azt hiszi, a fickó nem olyan állat, mint Barrons. Hogy ő civilizáltabb. Igaza van, kifinomultabb. De ettől csak még veszélyesebb. Barrons esetében számít rá az ember, hogy nagyon átbasszák. Ryodannél nem sejteni előre.”

Ryodannek rengeteg arca van, ám egyiket sem játssza meg. Van, amikor meglepően über udvarias, van, amikor egy rideg seggfej, de láthatjuk azt is, hogy milyen az, amikor már-már majdnem gondoskodó. És biztosak vagyunk benne, hogy Dani még a “veszettül bosszantóan védelmező”-t is hozzáadná a listához. Mindig készül valamire, de sosem tudod meg mire egészed addig,  amíg már túl késő, és már nyakig benne vagy. Szexi, heves, hihetetlenül okos és teljesen kiszámíthatatlan.  Nem fél semmitől és senkitől (persze könnyű neki, hiszen a szó szoros értelmében elpusztíthatatlan), egy kőszikla, egy harcos, de közben pedig a végsőkig lojális azokhoz, akikben megbízik (ha közéjük tartozol, 150%, hogy van benned valami különleges- hiszen sem Ryodan sem pedig a “serege” nem vesz be senkit csak úgy az elit klubba…).

“Az asztalához lép, kihúz egy fiókot, elővesz egy papírlapot, és felém nyújtja. – Töltsd ki, és írd alá.
Elveszem, és megnézem, mi az. Egy jelentkezési lap. Ryodanre nézek.
– Haver. Posztapokaliptikus világban élünk. Ki foglalkozik még ilyenekkel?
– Én.
Először a lapra, majd Ryodanre sandítok.
– Mennyit fizetsz? – próbálkozom.
– Haver. Posztapokaliptikus világban élünk. Ki használ még pénzt?”

“Nem tudom eldönteni, hogy valóságos-e, amit látni engedett, vagy csak megint játszott. Nemhiába tartják a manipuláció mesterének. Barrons fejeket tör össze. Ryodan kifordítja az embereket önmagukból. Barrons összezavar. Ryodan eléri, hogy önmagadat zavard össze. Gombokat nyomogat, és a saját, hűvösen szociopata terve szerint irányítja a dolgokat.”

“– Mit akar egy olyan ember, mint te? Még több hatalmat? Több játékot? Több szexet?
– Mindegyiket. Mindig.
– Telhetetlen disznó.
– Kölyök, hadd mondjak valamit. A legtöbb ember félig sem él ez alatt a kis idő alatt a Földön. A felelősség és a neheztelés ködében telnek a napjaik. Nem sokkal a születésük után történik velük valami. Konfliktusba keverednek amiatt, hogy mit akarnak, és hamis isteneket kezdenek imádni. Kellene. Könyörületesség. Egyenlőség. Emberszeretet. Nincs semmi, amit kellene tenned. Tedd, amit akarsz. A természetben nincs könyörületesség. A természet nem ismeri az egyenlő bánásmódot. Nem születünk egyformának. Vannak erősebbek, okosabbak, gyorsabbak. Soha ne kérj ezért bocsánatot. Az emberszeretet lehetetlen elképzelés. Minden tettedet az irányítja, hogyan akarod érezni magad. Nem telhetetlen, Dani. Élő. És minden egyes kibaszott nap örülök neki.”

“–  Ráadásul én is csak ember vagyok.
Ryodan hirtelen pár centire van tőlem, az állam alá nyúl, és az arcához vonja az arcom.
– Sohasem leszel csak valami. A szökőár soha nem lehet „csak” egy hullám.
– Engedd el az állam.
– Ezt szeretem benned. A hullámok banálisak. A cunamik viszont átformálják a Föld felszínét. Kedvező körülmények között akár egész civilizációkat is.
Pislogok.
– Egy nap pokoli nő lesz belőled, Dani.
Sosem sejtettem, hogy ilyen rugalmas az állam, és képes a földre esni. Nem elég hosszú a karom, hogy összeszedjem. (…) Ryodan most úgymond bókolt nekem? Befagyott a pokol? Visszafelé repülnek a madarak?”

Ryodan nem az a “csapból is az ő fajtája folyik” típusú férfi. Nem könnyű a bőre alá férkőzni és becserkészni. Nem játszadozik, nem hazudik (ez persze közel sem zárja ki, hogy több titka van, mint a NATO-nak). Nem. Lehet. Betörni.

Ja és mondtuk már, hogy magas, sötét hajú, izmos és neki van a legtisztább szeme, amit valaha láttál? ^^

Számunkra egyáltalán nem kérdés,- és semmilyen józan paraszt ésszel megáldott személynek nem lehet az, hogy Ryodannak kell megnyernie ezt a versenyt. A többiek csak trónkövetelők.

Ryodan mondja jól: “Ezeken az utcákon én vagyok a Király, a Hűbérúr, az Úr és a Mester.”

Tündérkrónikák rajongók, ne felejtsétek:

“– Csalódott vagy lojális – kérdi nagyon gyengéden.
(…)
– Lojális – felelem.”