Kiadó: Könyvmolyképző
Műfaj: romantikus, fantasy
Megjelent: 2015, magyarul 2016
Oldalak száma: 512
Fordító: Hetesy Szilvia
Borító: puha fedeles
Film: Nincs
Moly: 94%
Goodreads: 5/4,28
Megrendelhető: ITT
Pontszám: 10/9
Könyv és én
Az üvegtrón sorozatot nem szerettem meg elsőre, de aztán a 2. kötettől egyre jobban belopta magát a szívembe. Ezért nem volt kérdés, hogy Maas másik sorozatának is a polcomon a helye. A rengeteg pozitív vélemény elolvasása után is úgy éreztem, hogy én ezt imádni fogom, és valóban szerettem. Teljesen elégedett azonban nem lettem.
Történet
A tizenkilenc éves Feyre az erdőben vadászva megöl egy farkast, ám nem sokkal ezután egy másik szörnyeteg bukkan fel, aki jóvátétel gyanánt magával hurcolja egy olyan baljós és mágikus vidékre, amit a lány csak a legendákból ismer. Feyre hamar rájön, hogy fogvatartója valójában nem állat, hanem Tamlin, egyike azoknak a halálos és halhatatlan tündéreknek, akik egykor a világ felett uralkodtak.
Tamlin birtokán Feyre jéghideg gyűlölete forró szenvedéllyé alakul át, és ez az érzés felperzsel minden olyan hazugságot és figyelmeztetést, amit neki a tündérek csodálatos, ámde veszedelmes világáról korábban mondtak. Azonban a tündérek birodalma felett egyre nő egy ősi, gonosz árnyék és Feyre-nak kell megtalálnia a módját, hogy feltartóztassa… vagy örök pusztulásra ítélje Tamlint és világát.
A Kristen Cashore és George R. R. Martin rajongók imádni fogják.
Az emberek régen a főtündérek rabszolgái voltak. Egy véres, pusztító háború után azonban békét kötött a két fél. Észak a tündéreké lett, dél meg a halandóké. A két területet egy mágikus fal válassza el. Feyre két nővérével és rokkant apjával 8 éve él a faluban kétnapnyi járásra a határtól. Az életkörülményeik egyből megérintettek engem, mert nélkülöznek, nincs gondtalan évük, számukra csak remény a jobb élet. Ételt szerezni indul azon a napon is, amikor az élete fordulóponthoz ér. Fogságba kerül egy olyan szabály megszegése miatt, aminek a létezéséről nem is tudott. A családját is hátra kell hagynia. Ekkor még inkább sajnáltam Feyrét. Család nélkül élni, állandóan aggódni, hogy mi lesz velük, nagyon rémisztő. Prythian a tündérek földje sem olyan hely, ahová egy fiatal lány vágyik. Tele van hátborzongató, kegyetlen szörnyetegekkel. Az udvarok játszmáival, ahol családtagok bosszúból, gonoszságból, egymást ölik a hatalomért. Hát igen, ez a kegyetlen durva világ sokban hasonlít a Trónok harcára, de én nem bántam, sőt ettől csak jobban szerettem. Feyre élete eddig is a túlélésről szólt, de most még inkább arról fog szólni, hisz a világ minden szegletében a halál leselkedik rá. Annyi a különbség csak, hogy itt elképesztő gazdagság van, mindig lesz mit ennie. Prythian 7 tündérterületből áll, a tavasz, ősz, nyár, tél, hajnal, nappal, éjszaka udvarából. Ebben a könyvben főként a tavasz udvarát ismerhettem meg. Szomorúan be kell vallanom, hogy a könyvnek ezt a részét kissé untam. Kevés szereplő szerepelt, a történet alig haladt. Már türelmetlenül vártam, hogy történjen végre valami váratlan, valami nagyon izgalmas. Szerencsére aztán folyamatosan jöttek az újabb megválaszolandó rejtélyek és kérdések. Valamikre már ebben a részben megkaptam a választ, de sokra csak a folytatásokban fogom. Hogy fogom én kibírni addig? Zavart az is, hogy a tündérek elvárták Feyrétől, hogy engedelmeskedjen egy veszélyes helyzetben, de sosem magyarázták meg miért. Szerencsére erre később elfogadható magyarázatot kaptam és akkor már megértettem, hogy miért tettek így.
Tetszett az is, hogy tele van apró utalással a könyv. Lehet egy beszélgetés elsőre semmitmondónak tűnik, de később kiderül mégsem az volt. Ezért nagyon oda kell figyelni minden mondatra, mert bárminek fontos jelentősége lehet a későbbiekben.
Karakterek
Ritkán kedvelek meg szereplőket már egy oldalán alapján, de Lucien és Tamlin nagyon gyorsan belopta magát a szívembe. Elsősorban ott van a különös álarcuk, amit 49 éve nem tudnak levenni. Én már beleőrültem volna a helyükben. Egy óra is sok lenne nekem.
Másodsorban kiemelkedő jellemek mindketten és nagyon sebezhetőek, magányosak, mély lelki sebbel.
Tamlin a tavasz udvarának főura, aranyhajú, jóképű, halálosan veszélyes, önuralma, könyörületessége azonban példaértékű. Szeret morogni, de amikor esetlenül udvarol, akkor nagyon cuki.
Lucien vöröshajú, sebhelyes, félszemű. Imád szurkálódni, mérgelődni, de nagyon vicces. Gonoszkás vigyorgását is imádtam. Mindenbe szeret belekötni és soha nem fogja be a száját, akkor sem amikor kellene.
Később feltűnik az éjszaka udvarának főura Rhysand is. Ő is olyan jellem, akire azonnal felfigyel az ember, egy Naraku féle pszichopata. Kirázott tőle a hideg, amikor megjelent. Macskamosoly, elegancia, erő, lenyűgöző jelenség. Az első véleményem róla az volt, hogy egy számító, perverz, arrogáns rohadék, aki el van szállva magától, aki imádja az aljas játszadozásokat. Később szerethetőbbé vált, de beleszeretni akkor sem tudnék. Nem bírom, ha egy férfi tulajdonának tekint egy nőt, megaláz, halandó szemétnek nevezi.
Feyre-t szerettem is, meg nem is. Párszor nekem túl vakmerően, ostobán viselkedett. Azt mondják neki maradjon a szobában, de ő mit tesz? Naná, hogy kimegy és egyből bajba keveredik. De közben ő is jobb világra vágyik, mint én. Békés jövőre, szeretetre, boldog, egészséges családra, elegendő ételre.
Amarantha nálam felkerült arra a listára, ahol több más irritáló szereplő is rajta van. Élvez mindennemű kínzást és az olvasó csak arra vár, mikor hal meg már végre.
Feyre családját a kezdetben nem kedveltem. Nesta és Elain nem csinál semmit, nem akarják bepiszkítani a kezüket. De elvárják, hogy a kishúg hozza nekik az ételt, szerezzen pénzt, mert nekik kell az új kabát, az új csizma. Feyre-nek meg semmi új ruhatárra nem telt.
Nesta gyűlölködő, hideg, boldogtalan, megkeseredett. Elain lágyszívű, olyan, aki mindig álomvilágban élne.
A rokkant apa meg szerethetné jobban a lányait. Tudom, hogy megtörten, reményt feladva ez nehéz, de akkor is.
Érzelmek
Tetszett, hogy
- Tamlin és Feyre nem elsőre szeretett egymásba. Eleinte gyűlölik egymást, Feyre menekülne a férfitól, de aztán megismerik egymást, kialakul a bizalom, majd a mély szerelem. Ez engem a Fatmagülre emlékeztetett.
- Feyre és Tamlin nagy áldozatra képes a szerelemért, a népért. Engem az ilyen mindig lenyűgöz.
- Feyrének nagyon fontos család, egy ígéret betartása. Pedig ez a család nem úgy viselkedik vele, akik megérdemelnének ekkora törődést.
- A szereplők sok rossz közepette is tudtak apróságoknak örülni.
Nem tetszett
- Feyre szeretőt tartott a könyv elején, akibe nem is volt szerelmes.
- Olvastam egy spoilert a 2. kötetből, ami miatt nem tudtam úgy élvezni a szerelmi szálat, ahogy kellett volna. Hiába akartam örülni annak, hogy milyen szép most, ha közben nem tetszik az, ami történni fog. Persze lehet amikor olvasni fogom, akkor már nem lesz ezzel semmi bajom, de egyelőre attól tartok, hogy akkorát fogok csalódni, mint a Megtört szívek sorozatban.
Befejezés
Nagyon sok meglepetést tartogatott a lezárás, sokszor összeszorult a szívem a fájdalomtól, annyira átéreztem a szereplők szenvedését, megpróbáltatásait, bánatát. Spoiler ellenére nagyon várom a folytatást, érdekel, hogy alakul a kedvenceim további élete, mit látott Rhys a végén és mit tervez Hybern.
Kiknek ajánlom?
Minden fantasy rajongónak. 
Értékelés
Könyv és én: 10/8
Történet: 10/8
Karakterek: 10/9
Érzelmek: 10/8
Befejezés: 10/10
Fordítás: kiváló
10/9
A sorozat részei:
1. A Court of Thorns and Roses – Tüskék és rózsák udvara
2. A Court of Mist and Fury
3. A Court of Wings and Ruin
További Sarah J. Maas könyvek
0,1-0,5. The Assassin’s Blade – Az orgyilkos pengéje és más történetek
1. Throne of Glass – Üvegtrón 10/7
2. Crown of Midnight – Éjkorona
3. Heir of Fire – A tűz örököse
4. Queen of Shadows – Árnyak királynője
5. Empire of Storms
6. Tower of Dawn
